„A házak és az emberek elmúlnak, de az őszi mezők egyformák maradnak, akárhogy öröklik, mérik, művelik is őket az emberek. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy nem az emberek bírják a földet, hanem a föld szolgái az emberek.” (Fekete István)
Amikor tésztához nyúlok, valami megváltozik körülöttem. Olyan érzés, mintha leföldelném magam. Megérzem a Természet körforgását, ami benne van a búzaszemekben, a lisztben, és aminek én is a része vagyok.
Közben egy csoda alakul, ahogy érik, kel a tészta, majd a végén megsül. A kenyér íze maga az élet íze – szerintem. A ropogós héj és a puha belső, mint jin és jang.
Engem a kenyérsütés alázatra, a Természet és a Földanya tiszteletére tanít. Megtanít lelassulni, észrevenni az apró változásokat a környezetemben. Észrevenni és megfigyelni a nyári szellőt, a fák levelei színének lassú változását, a tészta illatának változását, miközben érik, a cinkéket a kertben, hosszasan figyelni a mosakodó macskát. A VALÓSÁGOMAT. 🙂
Ezt szeretném átadni nektek a tanfolyamokon.
Hudák Zsófi
golyafeszekkenyerezo@gmail.com
